Érzelmi intelligencia, tükör-neuronok, empátia. Pszichológiai közhelynek titulált kifejezések, de nagyon fontos téma! A 21. század emberének még elődeinél is nagyobb az igénye a minket körülvevő jelenségek megértésre és a minél nagyobb tudás birtoklására, így pedagógusaink felé is azt az elvárást támasztjuk, hogy az intelligencia fejlesztésére fókuszáljanak napi 24 órában. Azonban az intellektus kizárólagos „hatalma” mellett olyan intenzív hiányt szenved az érzelmi életünk karbantartása, amelynek súlyos következményeit nap mint nap tapasztaljuk, nem csak egyéni megélés (párkapcsolati és munkahelyi konfliktusok, hangulati zavarok, stb.) hanem társadalmi szinten is (válások magas száma, stressz-betegségek egyre növekvő aránya a klinikumban). Ezeknek a problémáknak a genezise mind összefüggésben áll az érzelmi intelligencia mértékével, ezért érdemes megérteni, és fejleszteni. De hogyan?
- Definíció: „Az érzelmi intelligencia olyan konstrukció, amely az affektív töltésű információ megértése, feldolgozása és használata terén mutatkozó egyéni különbségekre vonatkozik” (Salovey és Mayer, 1990) Magyarul az érzelmeim megértéséről és hétköznapi használatáról van szó, amely személyenként más és más minőségű lehet.
- Miből áll? Az érzelmi élet bonyolultsága miatt több részképesség együttes jelenléte kell az érzelmi intelligenciához.
Érzelmek észlelésének képessége – Vagyis mi az az érzelem, amit látok a másikon? Sok hétköznapi helyzet jelzi, hogy már itt is lehetnek elakadásaink. FUN FACT: az érzelmek észlelésének súlyos hiányában szenvednek az autizmus spektrumzavarosok, az alexitímiások, a szkizoid személyiségzavarosok, illetve különböző neurokognitív elváltozásokkal együtt élők. (cikk!)DE sokkal gyakoribb jelenség, hogy ezt a képességet csak részben sikerül megtanulnunk szüleinktől, abban az esetben, ha az ő saját érzelmi életük is terhelt volt. (lásd: Hogyan alakul ki?)
Érzelmek integrálásának képessége a gondolkodásba – Ez egy olyan kognitív folyamat, mely során a már észlelt jelenségeket képesek vagyunk beleilleszteni a gondolkodásba, így a már integrált tartalommal tudunk további stratégiákat felállítani (pl. a másikon észlelt érzelemmel mit kezdek? akarok-e/tudok-e együttműködni vagy sem? stb.)
Érzelmek megértése – Ebben a folyamatban megértem, hogy az adott érzelem a másikban hogyan született meg, miért érzi? Ez a saját érzelmi életemre is igaz.
Érzelmek kifejezése – Ezzel a problémával küzdünk a legtöbben. Hiszen akár a pozitív, akár a negatív érzések kifejezése magával vonzza, hogy a másik személynek reagálnia kell arra valahogyan. Ezt pedig a legtöbb esetben meg szeretnénk úszni, mert sokunk gyerekkori kondicionálása során vagy nem voltak fontosak az érzések, vagy nem kapott teret az igényekre, szükségletekre való érzékenység. Így hamar leszokunk az érzelmeink kifejezéséről.
Érzelmek szabályozása – Ez a képesség összefüggésben áll az előbbivel, oly módon, hogy aki képes az érzelmeit szabályozni, kordában tartani, az nagy valószínűséggel jól bánik annak kifejezésével is. Képes az önnyugtatásra, öröm megélésre, gyászreakció adekvát kifejezésére, stb.
- Hogyan alakul ki? Számtalan teória létezik, többek között beszélnek a kutatók genetikai eredetről, illetve megfigyeléses (vikariáló) tanulásról, idegrendszeri megfigyelés-cselekvés módszerről, elmeolvasó rendszerről. Az utóbbi alapja a tükör neuronoknak jelenlétével magyarázható. (=Idegsejtek, amelyek képesek egy megfigyelt személy mozgását és érzelmi állapotát érzékelni, pusztán annak megfigyelésén keresztül.)
